Az együttműködés és a szeretet gyümölcse
Készül
a jeles Mikes Kelemen kopjafája, elkészülte után e-hónap végén kerül felállításra
Rodostón, Törökországban a Magyar iszlám Közösség és a Rákóczi
Szövetség jóvoltából. A Kopjafa avatási ünnepségre Törökországba utazik
a Magyar Iszlám Közösség elnöke Bolek Zoltán és Rózsa Flores Eduardo
alelnök, valamint Iski Csaba, az elnökség tagja. Képviselteti magát a
Rákóczi Szövetség és jelen lesz a Marosvásárhelyi születésű,
szurdokpüspöki lakos Rózsa Márton-Zoltán fafaragó mester.
(Szurdokpüspöki lakosok adományozták a csér-tölgyfa gerendát és Rózsa
Zoltán-Márton társadalmi munkában készíti el a kopjafát)
Korábbi jelentésünk a kezdeményezésről
Pár sor Mikes Kelemenről
(a Wikipédiából)
II
Rákóczi Ferenc, a "jóságos fejedelem", „belső inasa” (apródja), majd
„bejáróvá”. Mikes Kelemen a Szabadságharc bukása után puszta
szeretetből és megható hűségből elkísérte urát bujdosása útjára.
Mikes Pál és Torma Éva fia; atyja Thököly Imre pártján levő erdélyi úr volt, akit mint bujdosót hűtlensége miatt a havasalföldi vajda kiadott Heisternek, aki őt Fogarason 1700 körül kivégeztette. Mikes szülei reformátusok voltak, de nevelőapja, Boér Ferenc hatására már gyermekkorában a katolikus hitre tért át, amelynek élete végéig buzgó híve volt.
1711-ben Rákóczi csillaga lehanyatlott, és Mikes puszta szeretetből és megható hűségből elkísérte urát bujdosása útjára. Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Franciaországba, ahol 1713. január 13-tól 1717. szeptember 15-ig időztek, amikor III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. A Párizsban töltött idő elég alkalmat nyújtott neki a francia kultúrával és irodalommal megismerkednie. Törökország partján, Gallipoliban
október 10-én kötöttek ki, s ettől fogva a szultán birodalmában várták
az európai események alakulásától, a török háborútól, a francia
szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazába. Meg is
jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökökre nézve, s az 1718
nyarán 24 évre kötött passzarovici béke meghozta nekik az első
kiábrándulást. Augusztus 24-től szeptember 21-ig Bujukderében, azután
pedig Jenikőben szállott meg Rákóczi híveivel, ahonnét ellátogattak Konstantinápolyba; sátoroztak az ázsiai parton is Bekhorban. Végül 1720 tavaszán a porta Rodostót tűzte ki, a Márvány-tenger partján bujdosóink végleges szállásául, ahová április 24-én érkeztek meg.
Mikes Kelemen szobra a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúria kertjében
Itt teltek el Mikes hátralevő évei, 42 esztendő, örök honvágy között. Anyja a 20-as évek
elején mindent elkövetett, hogy kieszközölje fia hazatérését; Mikesnek
csak folyamodnia kellett volna amnesztiáért, de nem akarta elhagyni az
öregedő fejedelmet. Később, mikor Rákóczi már nem élt, III. Károly halála után folyamodott az új királyhoz, Mária Teréziához
hazatérhetésért, de sikertelenül. A hontalanság eleinte tűrhetőbb volt;
a kolostori rendtartás mellett is, melyet a fejedelem a magyar telepen
megkövetelt, eleinte hangosabb volt az élet, míg többen voltak; némi
társas életről is lehetett szó, míg asszonyok is voltak a száműzöttek
közt, néhány előkelőbb bujdosó felesége.
Ekkor szövődött Mikes
életének is idillikus regénye Kőszegi Zsuzsi iránt. Vonzalmuk kölcsönös
volt, de Bercsényiné halála után (1723) Zsuzsi Bercsényinek nyújtotta kezét, s mikor Bercsényi után özvegyen maradt, 1726-ban Lengyelországba költözött. Vele Mikes életének legderűsebb sugara tűnt el. A bujdosók is egyre gyérültek, és mikor Rákóczi 1735-ben meghalt, Mikes szeretetének a legfőbb tárgyát is elvesztette. Rákóczi József
1738. évi expedíciójában félkedvvel vett részt. Még örült is, hogy a
töröknek nem sikerült benyomulnia Magyarországba, hogy a magyarok és
erdélyiek nem siettek zászlójuk alá. Mikes 1739. június 5-én hagyta el Csernavodát, és Bukarestbe utazott, ahol a vajda nagy kitüntetéssel fogadta; útját Zay Zsimonddal
Foksánig folytatta; szeptember 4-én az oroszok közeledtére visszafelé
indult, és 17-én ismét Bukarestbe érkezett; itt lázzal küzdve sínylette
át a telet. Majd beleunva a Porta a bujdosókkal való tüntetésbe,
visszarendelte őket Rodostóba, ahova 1740. május 26-án elindulva Zayval, június 21-én érkeztek meg.
A Mikes Kelemen-emlékszoba a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúriában. Ebben a szobában tartották Mikes Kelemen keresztelőjét
Mikor az 1741.
évi hazakéredzkedés nem járt sikerrel, Mikes hívő ember beletörődésével
tűrte sorsát. Az unalmát könyvírással, francia vallási és szépirodalmi
művek átdolgozásával űzte el. Egymásután temette el bujdosó társait,
míg 1758. október 22-től, Zay Zsigmond báró halála után egyedül maradt. E végső években (1759–61) engedélyt kapott, hogy levelet válthasson a családtagjaival, Huszár József báróval, s könyveiből is küldött haza. 1761. október 2-án Rodostóban halt meg, pestisben.
Rózsa-Flores Eduardo blogja